Újabb fejlemények a Képíró ügyben
NJSZ közlemény, 2009. szeptember 16. www.nja.hu Nemzeti Jogvédő Szolgálat
A Jeruzsálemi Simon Wiesenthal iroda igazgatója, Dr.Zuroff a magyarországi zsidószakértők által is bírált az „utolsó esély” ún. nácivadász akció keretében Dr. Képíró Sándor személyében 2006-ban háborús bűnöst vélt találni, s így emberek tömeges kivégzésével vádolja. Ezek úgy foglalhatók össze, hogy: 1942-ben, az 1941-ben Magyarországhoz visszacsatolt Újvidék városában csendőrtisztként részt vett zsidók és szerbek kivégzésében és kivégeztetésében, hogy részt vett továbbá a délvidéki zsidó deportálások lebonyolításában 1944-ben,s hogy a felelősségrevonás elől 1944-ben a nemzetiszocialista Németországba menekült, s hogy 1946-ban háborús bűncselekmény miatt elítélték.
Ennek kapcsán azt állítja, hogy Dr. Képíró Sándor a harmadik legkeresettebb háborús bűnös Dr. Efraim Zuroff tízes listáján. Számos alkalommal közöltük és bizonyítottuk, hogy dr. Képíró nem követett el bűncsekményt, terhére elkövették a hamis vád bűntettét, s folyamatosan elkövetik a rágalmazás bűntettét.
A Fővárosi Bíróság 2007. február 19. napján tárgyaláson kívül hozott, február 27-én kézbesített végzésével megtagadta a Simon Wiesenthal Központ Jeruzsálemi Irodája által a budapesti katonai főügyészségnél indítványozott felelősségrevonást, egy 1944-es hadbírósági ítélet végrehajtását.
„Dr.Képíró Sándor volt csendőrszázadost a jogerős elítélését követő bűnvádi eljárás újrafelvétele során vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították és ennek következményeként 1944. február 18-ai hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték. Mindez megszakítás nélküli hivatásos tiszti pályafutást eredményezett a jövőre nézve.
Miután a 10 évi fegyházbüntetést kiszabó ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne, így azt a rendelkező rész értelmében végrehajthatatlannak nyilvánította.” (Fővárosi Bíróság 9.Beü. 969/2006/23.sz.)
Az ügy legújabb fordulata az, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője dr. Falvai Zsolt dr. Képíró Sándorral szemben 2009. szeptember 14-én őrizetbe vételt foganatosított el és úti okmányait elvette. Ügyvédjét ezután értesítették, majd védője jelenlétében a nyomozó ügyészség hivatalos helyiségében kihallgatták, miután közölték vele, hogy egyéb háborús bűntett miatt gyanúsítottként hallgatják ki. Az őrizetbe vételt elrendelő határozat és a gyanusítottkénti kihallgatás ellen panasszal élt a gyanúsított és védője. A panaszokat a Fővárosi Főügyészség okirati bizonyítékokra és tanúvallomásokra utalva elutasította, további jogorvoslatnak nincsen helye. A kihallgatás során dr. Képíró kizárólag azért tett nyilatkozatot, mert a történeti igazság és saját szerepe tisztázását kívánja előmozdítani úgy is, mint az újvidéki ügy egyetlen élő tanúja.
A Budai Központi Kerületi Bíróság ugyanaznap délután megtartott ülésen az egyéb háborús bűntett miatt a dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnőke által védett dr. Képíró Sándor ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 347/2007. számon indult bűnügyben a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére irányuló ügyészi indítványt elutasította azért, mert az eljárás a kétszeres eljárás tilalmába ütközik, tekintettel arra, hogy a Fővárosi Bíróság végzésében elemzett 1944-évi ítéletben „hivatkozott tényállás mind elkövetési idejében, mind cselekvőségét illetően lényegében megegyezik a jelen eljárás alapját képező és a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény tényállásával, a Be. 6. § (3) bekezdés d) és 190. § (1) bekezdés h) pontja értelmében – mivel a cselekményt jogerősen már elbírálták – a büntetőeljárás illetve a nyomozás megszüntetésének van helye.”
Az indokolás szerint „A védő az ügyészi indítvány elutasítását indítványozta azzal, hogy jelen eljárás hamis vád alapján indult, és az igazságszolgáltatás szégyene.”
A kényszerintézkedés tekintetében a Fővárosi Bíróság dönt majd két héten belül jogerősen az ügyészség fellebbezése alapján. Ez a döntés előre vetítheti a most közölt gyanúsítás sorsát, hiszen az elsőfokú döntés helybenhagyásából az a következtetés adódik, hogy vádemelés esetén hasonló döntés, azaz eljárást megszüntető végzés lesz várható. A bizonyítékokat a gyanúsított csak a nyomozás befejezése után ismerheti meg.
A legnagyobb kételkedéssel fogadjuk azt az állítást, hogy a hatvanhét éve történt eseménnyel kapcsolatban, a három éve tartó gyűlöletbeszéd közepette meghurcolt világszerte fényképével ismert 95 éves volt csendőrtiszttel szemben valóban „új” , terhelő, a vádemelést megalapozó hiteles bizonyítékok léteznének.
Az eddig általunk feltárt és megismert adatok és saját lelkiismerete szerint ártatlan dr. Képíró Sándor elemi emberi és állampolgári jogait 2006-óta súlyosan sértő állapot tovább folytatódik.
Budapest, 2009. szeptember 16.
Nemzeti Jogvédő Szolgálat
Budai Központi Kerületi Bíróság 15.Bny.l558/2009/2.
A Budai Központi Kerületi Bíróság Budapesten, 2009. szeptember hó 14. napján megtartott ülésen meghozta az alábbi
VÉGZÉST:
A bíróság az egyéb háborús bűntett miatt dr. Képíró Sándor ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 347/2007. számon indult bűnügyben
a 2009. szeptember 14. napján 09 óra 30 perctől őrizetben lévő
Dr. KÉPÍRÓ SÁNDOR TIBOR
gyanúsított vonatkozásában a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére irányuló ügyészi indítványt
elutasítja.
INDOKOLÁS
A Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom.347/2009/2. számon, majd az ülésen jelenlévő ügyész azzal megegyezően indítványozta, hogy a bíróság a gyanúsított lakhelyelhagyási tilalmát rendelje el a Be. 129. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott okokból.
A gyanúsított az ülésen tagadta a bűncselekmény elkövetését, és egyebek mellett előadta, hogy a vele szemben koholt vádak alapján 1944-ben hozott ítélet után rehabilitálták. Fegyverhasználatot akkor sem állapítottak meg vele szemben, ő ilyen tartalmú utasítást nem adott, és ilyen magatartást beosztottaitól sem tűrt el. Külföldre csak a háború után és azért távozott, mert nem akart orosz hadifogságba kerülni.
A védő az ügyészi indítvány elutasítását indítványozta azzal, hogy jelen eljárás hamis vád alapján indult, és az igazságszolgáltatás szégyene.
A bíróság az ügyészi indítványt a kényszerintézkedés alkalmazásának mind az általános, mind a különös indokai tekintetében megalapozatlannak találta.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom.347/2007. számon folytat nyomozást dr. Képíró Sándor ellen az alábbi tényállás alapján:
A Magyar Királyi Honvédség és a Csendőrség 1942. január 21-23-a között szervetett tisztogatást végzett Újvidéken, melynek célja nyíltan, az akció terveiben is deklaráltan a partizángyanús elemek kiszűrésére irányult, valójában a nem kívánatos elemek (elsősorban a szerbek és zsidók) összegyűjtése és szervezett megölése volt példastatuálás célzatával.
Budai Központi Kerületi Bíróság 15.Bny.l558/2009/2.
A razziával kapcsolatos írásbeli parancsok szerint az ellenőrzést a polgári lakosság kímélésével kellett végrehajtani.
Az akcióval kapcsolatosan Gaál Lajos csendőr alezredes 1942. január 20-án az újvidéki Báni palotában tartott eligazításon tisztjeivel, köztük dr. Képíró Sándor csendőr századossal is közölte, hogy Újvidéken nem szabályszerű razziát vár el a felső vezetés, hanem tisztogatást. Ezt dr. Képíró Sándor írásbeli parancsban kérte, de ezt Gaál csendőr alezredes megtagadta azzal, hogy ilyet írásban nem adnak ki.
Grassy József vezérőrnagy az 1942. január 22-én tartott eligazításon annak adott hangot, hogy Feketehalmy-Czeidner Ferenc altábornagy elégedetlen a január 21-22-i razzia eredményével. Megparancsolta, hogy a járőrök erélyesebben járjanak el, és nyomatékosan kihangsúlyozta, amennyiben az ellenőrző-áteresztő pontokon polgári egyének járnak át, akkor végig kell az utcákat golyószórózni, illetve le kell lőni azokat a személyeket, akik az ablakokból figyelik a történteket. Ezen a napon, 1942. január 22-én Gaál Lajos csendőr alezredes is eligazítást tartott külön a csendőrtiszteknek. Ennek során kifejtette, hogy Feketehalmy-Czeidner altábornagy elégedetlen a razzia eddigi eredményével. Gaál csendőr alezredes parancsot adott arra, hogy az ablakokban megjelenő személyekre szó nélkül rá kell lőni, és tudatosította, hogy most a megtorlás a cél.
Gaál csendőr alezredes közölte dr. Képíró Sándor és dr. Zöldi Márton csendőr századosokkal, hogy a felső vezetés parancsa szerint a razziát az írásbeli rendeletektől eltérő módon kell végrehajtani. Dr. Képíró Sándor ennek megfelelően adta tovább alárendeltjeinek a felső vezetés parancsát.
Ilyen előzmények után kezdte meg 1942. január 23-án a dr. Képíró Sándor csendőr százados által vezetett járőr osztag az ellenőrzést Újvidék városában a Gömbös Gyula úton, majd a kutatást a II. Rákóczi Ferenc utcán át az Országzászló tér felé folytatta. Ennek során ismeretlen alárendeltjei a Gömbös Gyula és a Sarajevska utcák kereszteződésében a Steinberger házaspárt, a II. Rákóczi Ferenc utca 40. szám alatti lakásában az ágyban fekvő Weisz Irént, a 102. szám alatti házában Scheer Ferencet lőtték le indokolatlanul.
A fentiek alapján dr. Képíró Sándorral a Btk. 165. §-ába ütköző egyéb háborús bűntett elkövetésének a megalapozott gyanúját közölték.
A bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban a következő:
Az ügyészség által csatolt nyomozati iratok között megtalálható a Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága mint ítélőbíróság által 1944. február 18. napján jogerőre emelkedett Br.448/1943/118. számú ítélete. Az ítélet többek között bűnösnek mondja ki dr. Képíró Sándort hűtlenség bűntettében „melyet azáltal követtek el, hogy Délvidéken 1942. év január hó 4-től 30-ig terjedő időben – tehát háború idején – a délvidéki szélsőséges mozgalomban részt vett, kommunistagyanús egyének felkutatása és elfogása céljából végrehajtott katonai karhatalmi műveletek során mint e karhatalomba kirendelt kutató – gyűjtő – valamint kísérő járőrök és az ott közreműködő csendőr alakulatok parancsnokai (…) alárendeltjeiket a Délvidéken foganatosított karhatalmi műveletek alatt közös egyetértéssel szolgálati kötelességük szándékos megszegésével bűncselekmények elkövetésére és különösen emberölések végrehajtására buzdították, és így tudatosan okozóivá váltak annak, hogy a felsőbbség részéről elrendelt, szabályszerű karhatalmi tisztogatás tervszerű vérengzéssé,
Budai Központi Kerületi Bíróság 15.Bny.l558/2009/2.
kegyetlenkedéssé és fosztogatássá fajult, melynek során a beosztott honvéd és csendőr egyének tömeges kivégzéseket hajtottak végre."
A bíróság álláspontja szerint, mivel a hivatkozott tényállás mind elkövetési idejében, mind cselekvőségét illetően lényegében megegyezik a jelen eljárás alapját képező és a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény tényállásával, a Be. 6. § (3) bekezdés d) és 190. § (1) bekezdés h) pontja értelmében – mivel a cselekményt jogerősen már elbírálták – a büntetőeljárás illetve a nyomozás megszüntetésének van helye.
A Fővárosi Bíróság 9.Beü.969/2006/23. számú, 2007. február 19. napján kelt végzésével a fenti, 1944-ben hozott ítélet végrehajtását megtagadta, és indokolásában megállapította, hogy „dr. Képíró Sándorral szemben kedvező eredményű, újrafelvett katonai bűnvádi eljárást folytattak le vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán hoztak új ítéletet." Mindez szintén azt a megállapítást támasztja alá, hogy a gyanúsított cselekményét egyszer már jogerősen elbírálták; a Fővárosi Bíróság végzésében írt, az ezideig meg nem állapítható jellegű eljárás eredménye ezt a tényt nem befolyásolja.
A bíróság álláspontja szerint tehát a kényszerintézkedés általános oka nem állapítható meg.
Megjegyzi a bíróság, hogy a közölt megalapozott gyanú szövegének azon kitételei, hogy „a razziát az írásbeli rendeletektől eltérő módon kell végrehajtani, dr. Képíró Sándor ennek megfelelően adta tovább", valamint hogy dr. Képíró Sándor „ismeretlen alárendeltjei" lőtték le indokolatlanul az ott megnevezett személyeket, konkrét elkövetési magatartást a gyanúsított személye vonatkozásában nem tartalmaznak.
Annak ellenére, hogy a bíróság a kényszerintézkedés elrendelésének már az általános feltételét sem találta megalapozottnak, szükségesnek tartja, hogy a kényszerintézkedés különös indokainak tekintetében rámutasson az alábbiakra:
A Be. 129. § (2) bekezdés a) pontja alapján kényszerintézkedés elrendelésének szabadságvesztéssel büntetendő miatt folytatott eljárásban akkor van helye, ha a gyanúsított megszökött, a bíróság, az ügyész illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött vagy szökést kísérelt meg.
A gyanúsítottal szemben a nyomozás elrendelésére 2007. március 6. napján került sor. Az azóta eltelt időben a gyanúsított a hatóságok elől nem szökött meg, nem rejtőzött el, mindvégig azok rendelkezésére állt. A háború után elhagyta Magyarországot, azonban nem a jelen eljárás tárgyává tett cselekmény miatt folytatandó büntetőeljárás elől menekült, hiszen a cselekmény miatt már korábban jogerősen elítélték, büntetését a későbbiekben hatálytalanították.
A Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában írt különös ok akkor állapítható meg, ha a gyanúsított szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható.
A 95 éves, rendezett egzisztenciális körülmények között élő gyanúsított tudatában annak, hogy ellene nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltó büntetőeljárást indítottak – figyelemmel arra is, hogy személye már a nyomozás megindítása előtt a figyelem középpontjába került -tartózkodási helyét nem változtatta meg, a nyomozó hatóság idézésére megjelent. Korára, egészségi állapotára és az eljárás során tanúsított magatartására figyelemmel nem lehet arra
Budai Központi Kerületi Bíróság 15.Bny.l558/2009/2.
megalapozottan következtetni, hogy az eljárási cselekményeken való jelenlétének biztosításához – amennyiben a megalapozott gyanú megállapítható volna – a személyi szabadságot akár a legenyhébb fokban is korlátozó kényszerintézkedés elrendelése szükséges lenne.
A bíróság a fenti indokok alapján a Be. 207. § (2) bekezdés a) pontja és a Be. 210. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárás keretében az ügyészi indítványt elutasította.
Budapest, 2009. szeptember 14.
Sárrétiné dr. Szilágyi Mónika sk. bíró