Fővárosi Ítélőtábla 5.Bkf.l0.281/2007/3. számú végzésével megállapította, hogy a felperes, dr. Képíró Sándor az utóbbi évtizedekben nem állt végre nam hajtott büntető ítélet hatálya alatt, és mindvégig büntetlen előéletű volt.
A Fővárosi Ítélőtábla 5.Bkf.l0.281/2007/3. számú végzésével megállapította, hogy a felperes, dr. Képíró Sándor az utóbbi évtizedekben nem állt végre nam hajtott büntető ítélet hatálya alatt, és mindvégig büntetlen előéletű volt. A végzés szövege: A Fővárosi ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2007. év május hó 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
VÉGZÉST:
A büntetés végrehajtásának elrendelése iránt a Simon Wiesenthal Központ igazgatójának kezdeményezésére dr. Képíró Sándor ellen indult ügyben a Fővárosi Bíróság 9.Beü.969/2006/23. számú – helyesen a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság által az 1944. február 18. napján jogerőre emelkedett H.448/1943/118. számú ítéletével kiszabott 10 év fegyházbüntetés végrehajthatatlanságát megállapító – végzését helybenhagyja azzal, hogy az első fokú eljárásban helyesen 292.542,- (kettőszázkilencvenkettőezer-ötszáznegyvenkettő) forint az államot terhelő bűnügyi költség merült fel.
A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS:
A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság az 1944. január 22. napján kelt és 1944. február 18. napján jogerőre emelkedett H.448/43/118. számú ítéletével dr.Képíró Sándor volt csendőr századost, mint az ügy XIII. r. vádlottját bűnösnek mondta ki az 1930. évi III. törvény 59.§-a szerinti hűtlenség bűntettében és ezért őt 10 év fegyházbüntetésre, továbbá 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, valamint lefokozásra ítélte.
A Simon Wiesenthal Központ igazgatója 2006. augusztus 1. napján arról tájékoztatta a katonai igazságügyi szerveket, hogy a fenti ítélettel dr.Képíró Sándorral szemben kiszabott fegyházbüntetés nem került végrehajtásra, mert az elítélt Argentínába távozott, ahonnan 1996-ban tért vissza Magyarországra. Kérte a szükséges intézkedések megtételét a büntetés végrehajtása érdekében.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2006. szeptember 27. napján kelt és 2006. október 12. napján jogerőre emelkedett Kbeü.I.35/2006/5. számú végzésével hatáskörének és illetékességének hiányát állapította meg és az ügyet áttette a Fővárosi Bírósághoz.
A Fővárosi Bíróság a 2007. február 19. napján kelt 9.Beü.969/2006/23. számú végzésével megállapította, hogy a Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság által az 1944. február 18. napján jogerőre emelkedett Br.448/1943/118. számú ítéletével dr.Képíró Sándorral szemben kiszabott 10 év fegyházbüntetés végrehajthatatlan.
A végzés ellen dr. Képíró Sándor és védője jelentettek be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és annak megállapítását kérték, hogy dr. Képíró Sándor nem áll bűnösséget kimondó és büntetést kiszabó ítélet hatálya alatt, ártatlannak tekintendő, ezért a büntetés végrehajtására irányuló kérelem elutasítását indítványozták. Fellebbezésüket írásban, részletesen megindokolták. Ebben azt fejtették ki, hogy az első fokú bíróság helyesen állapította meg a történeti tényállást és abból helyes következtetést vont le, amikor megállapította, hogy a tiszti rendfokozatba történt visszahelyezést mindenképpen meg kellett előznie egy teljes rehabilitációt eredményező eljárásnak. A Honvédségi Közlönyben hivatkozásként megjelölt A-46. Becsületügyi szabályzat 45.§. alapján dr. Képíró Sándorral szemben kedvező eredményű újrafelvett katonai bűnvádi eljárást folytattak le vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán hoztak új ítéletet. Ezzel büntetlen előéletűvé nyilvánították és ennek következményeként 1944. február 18. hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték.
Álláspontjuk szerint tévedett az első fokú bíróság, amikor az ítéletet végrehajthatatlannak (addig joghatályosnak) nyilvánította, mert az ítélet nem létezőnek tekintendő, az hatálytalan 1944. május 31., a jogkövetkezményeket megszüntető vezérkari főnöki rendelet kihirdetése óta. Ezért végrehajthatósága nem lehet vizsgálat tárgya, mert ennek csak jogerős, hatályos elítélés alapján lehetne helye. Hivatkoztak a Büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 1.§.(1) bekezdésére, melyből következően – megítélésük szerint – a végrehajthatóság mérlegelésének jogerős bírósági határozat alapján van helye. Ilyen határozat hiánya esetén azt kell megállapítani, hogy a jogerős határozat, mint a büntetés végrehajtásának törvényes alapja, hiányzik.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.224/2007. számú átiratában a Fővárosi Bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
Álláspontja szerint az első fokú bíróság a Be.590.§-a és a részletszabályok tárgyában kiadott 9/2002. (IV.9.) IM rendelet értelmében az ítélet végrehajthatóságát vagy annak végrehajthatatlanságát állapíthatta meg.
Helytálló indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a végrehajtani kért büntetést kiszabó ítélet végrehajthatatlan.
A fellebbezésben kértek teljesítése – dr. Képíró Sándor büntetlenségének megállapítása – a jelen eljárás kereteit meghaladja.
Dr. Képíró Sándor és védője által bejelentett fellebbezés nem alapos.
A Fővárosi Bíróság rendkívül széles körben folytatott le bizonyítást, levéltári kutatást az ügy megítéléséhez szükséges tények megállapítása érdekében. A hiányos iratanyagra tekintettel történész szakértőt is bevont az ügybe.
Az így megállapított tényállás – melyet fellebbezési támadás voltaképpen nem is ért -az ítélőtábla szerint lényegében megalapozott, az a Be.352.§.(l) bekezdés a/ pontja alapján csak az alábbi helyesbítésre szorul:
– A rendelkezésre álló ítéletkiadmányból megállapítható, hogy a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság FL448/43/118. szám alatt hozott az ügyben ítéletet.
– A végzés 2. oldal 2. bekezdésében írtakat azzal javítja ki, hogy a csendőrség felállásáról, szervezetéről és feladatiról az 1881. évi III. törvény rendelkezett.
– A végzés 4. oldal 3. bekezdését a mellékelten rendelkezésre álló Honvédségi Közlöny alapján azzal javítja ki, hogy a hivatkozott 40.116/eln.fbü.-1944. évi május hó 25- én kelt rendelet az 1944. május 31. napján jelent meg a Honvédségi Közlönyben.
A fenti helyesbítésekkel az első fokú bíróság által megállapított tényállás már minden szempontból megalapozott, és így a Be.352.§.(2) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Helyesen következtetett a megállapított tényekből az első fokú bíróság arra, hogy dr. Képíró Sándor volt csendőr századost a jogerős elítélését követő újra felvett katonai bűnvádi eljárás, vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították és ennek következményeként 1944. február 18. hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték.
Mindez megszakítás nélküli tiszti pályafutást eredményezett a jövőre nézve. Miután pedig a 10 évi fegyházbüntetést kiszabó jogerős ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek a végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne.
Ezzel tehát az első fokú bíróság lényegében – a védelmi fellebbezésben írtakkal egyezően – azt állapította meg, hogy nincs olyan jogerős elítélés, amelynek a végrehajtásáról intézkedni lehetne.
Ami a fellebbezésnek a rendelkező rész megfogalmazását kifogásoló részét illeti, azzal az ítélőtábla nem értett egyet. Az eljárást megindító kérelem a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság az 1944. január 22. napján kelt és 1944. február 18. napján jogerőre emelkedett H.448/43/118. számú ítéletével kiszabott 10 év fegyházbüntetés végrehajtására irányult.
A Be.590.§.(1) bekezdése szerint a büntetés végrehajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásban az végrehajthatóvá vált.
Lényegében ugyanezt mondja ki a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV.9.) IM. Rendelet 1.§.(1) bekezdése is.
A védelem által hivatkozott 1979. évi 11. Tvr. 1.§.(1) bekezdése valóban kimondja, hogy büntetés csak a bíróság jogerős határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre.
A Be.588.§.(l) bekezdése szerint az ítélet a jogerőre emelkedése után hajtható végre.
A Btk.66.§. sorolja fel a büntetés végrehajtását kizáró okokat.
Ezek felmerülése esetén a 9/2002. (IV.9.) IM rendelet 34.§. szerint az első fokon eljárt bíróság dönt a büntetés végrehajtását kizáró ok fennállásáról vagy fenn nem állásáról.
Kétségtelen, hogy a Btk.66.§. nem sorolja fel a büntetés végrehajtását kizáró okok között az érvényes és hatályos jogerős elítélést, de a fentebb hivatkozott törvényi rendelkezésekből következően ez az alapja bármilyen büntetés végrehajtásának.
Nem tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor a büntetés végrehajtására irányuló kérelem alapján indult eljárásban azt is vizsgálta, hogy van-e egyáltalán a végrehajtást megalapozó jogerős elítélés, és amikor ebben a kérdésben nemleges döntést hozott. akkor azt állapította meg, hogy a végrehajtani kért büntetés nem hajtható végre. Tekintettel a fentiekre az ítélőtábla a Fővárosi Bíróság 9.Beü.969/2006/23. számú végzését a Be.347.§.(l) bekezdése alapján alkalmazandó Be.371.§.(1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Eszlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú bíróság helytelenül rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségekről. Nem rendelkezett a fordítási díjként felmerült összesen 31.542 Ft költségről. Ezt az ítélőtábla megfelelően helyesbítette.
Budapest, 2007. év május hó 11. napján
Dr. Magócsi István sk. Dr. Vereczkei Géza sk. Zólyominé Dr. Törő Erzsébet sk.