A magyarságvédő és önrendelkezési küzdelmünk jegyében a " Tégy a magyargyűlölet ellen !" elnevezésű nemzeti jogvédő akciónk keretében 2020. január 10-én megindítottuk az első magyarságvédő pert !

A kereset benyújtásáról elsőként a Pesti Srácok tudósított.

A "Tégy a magyargyűlölet ellen !" elnevezésű nemzeti jogvédő akciónk részletei.

A keresetünkkel támadott cikkről (Kolozsvári Szalonna nevű magyarellenes uszító liberális szennyportál egyik vérlázító és magyar nemzet méltóságát súlyosan sértő írása) az akciónk nyomán beérkezett olvasói jelzés révén szereztünk tudomást. Tavaly az év végén a Pesti Srácok útján adtunk erről hírt és jeleztük előre a perlést.

Nem adjuk fel, nem engedünk a magyarok jogaiból!  

A magyar nemzeti közösséghez való tartozáshoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogok megsértése miatt keresetet nyújtott be a Kolozsvári Szalonna nevű balliberális blog ellen Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő és a 2006 őszi tüntetések két vezetője. Az ellenzéki portál a közelmúltban minősíthetetlen stílusban gyalázta a magyarokat, történelmi tragédiáinkon gúnyolódott – ezt elégelték meg a felperesek, akik a bocsánatkérésen túl több százezres sérelemdíjat is követelnek az oldalt működtető kolozsvári székhelyű egyesülettől.
Alig egy hónapja írtunk arról, hogy újabb magyargyalázó cikk jelent meg a Kolozsvári Szalonna nevű ellenzéki heccoldalon. A csaknem ötvenezer facebookos kedvelővel rendelkező, tehát sajnálatos módon igen sokak lelkét mérgező oldal szerzője, egy bizonyos Vogronics András Trianonon, a magyarság történelmén gúnyolódott, és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a magyar egy hitvány, másokat ok nélkül gyilkolászó, kollektíven bűnös nép, amelynek szégyellnie kéne magát – de legalábbis nincs mire büszkének lennie. Néhány idézet a remekműből, amely egyébként „Ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak” címmel jelent meg:

Megint én leszek a negatív meg a demagóg, de feltenném a kérdést: mi a faszra legyen büszke ez a nép?
(…) Szent Istvánon azért elgondolkodnék: hogy mégis mitől lett szent? Legyilkoltatta a saját népéből azokat, akik nem vették fel a kereszténységet. Fasza, nagy taps! Most nem wikipédiázok, de gondolom több ezer halottja volt a kereszténykedésünknek.
(…) jött Hunyadi – az is gyilkolászott egy kicsit a török ellenében.
(…) Rákóczi sem a nép, hanem inkább önös, tyúkszaros érdekek miatt szabadságharcol. Persze itt is hullik a magyar, mint a légy, de sebaj.
(…) Szipi-szopi, Trianon.
(…) De ha van ember, aki ártott mind fizikailag, mind mentálisan ennek a népnek, akkor az Horthy volt.
(…) Önmeghasonulunk, lapítunk, lopunk, csalunk, jattolunk, hálapénzelünk, összekacsintunk, okoskodunk, megoldjuk okosban. A magyar már csak ilyen.
(…) de ha 1000 év is kevés volt, akkor ne csodálkozzunk, hogy ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak.

A sértő cikk megjelenése után Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, a Tégy a magyargyűlölet ellen! elnevezésű nemzeti akció életre hívója azt nyilatkozta portálunknak: ez az iromány olyan súlyos sértéseket tartalmaz, amelyek fölvethetik egy kollektív személyiségi jogi kereset lehetőségét. (Gaudi egyébként éppen az egyre szaporodó magyarellenes megnyilvánulások miatt hívta életre a Tégy a magyargyűlölet ellen! nevű mozgalmat, amely ezen jelenségekkel szemben kíván föllépni a jog és a nyilvánosság eszközével.)

„Szellemi táplálék”. Hát persze…

IRÁNY A BÍRÓSÁG!
Azóta eltelt csaknem egy hónap, és Gaudi-Nagy Tamás most arról tájékoztatta a PestiSrácok.hu-t, hogy benyújtotta személyiségi jogi keresetét a Fővárosi Törvényszékre. Rajta kívül két felperes van: Gonda László és Bene Gábor, akik a 2006 őszi Kossuth téri tüntetések vezetői voltak. Az alperes pedig a Kolozsvári Szalonna-oldalt működtető kolozsvári székhelyű cég, az Asociatia Analogika Egyesület. A rendkívül alapos, 22 oldalas (!) beadványban a felperesek azt kérik, a bíróság mondja ki, hogy az egyesület megsértette a magyar nemzeti közösséghez tartozáshoz, illetve az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogaikat, amelyek Magyarország Alaptörvénye és a Polgári törvénykönyv szerint is fokozott védettséget élveznek. (Elvileg. Gyakorlatilag viszont a magyarságot mostanáig következmények nélkül lehetett kollektíven sértegetni a balliberális sajtóban – P. T.)

Gaudiék beadványukban azt kérik: a bíróság törölje a fenti jogsértő idézeteket a cikkből, kérjen bocsánatot a felperesektől és rajtuk keresztül a magyar nemzet minden tagjától, továbbá fizessen egyetemlegesen 600 ezer forint (plusz a jogerős ítéletig számított késedelmi kamatot). A perirat külön kiemeli: az alaptörvény egyértelműen kijelöli a közösségekkel szembeni véleménynyilvánítás korlátait. Nevezetesen, a IX. cikk (5) bekezdése kimondja:

A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.

A felperesek szerint egyértelmű, hogy az alaptörvény e rendelkezéseibe ütközik a cikk nyolc kifogásolt idézete, amelyek minden jóérzésű, hazájára büszke magyar ember méltóságát sértik, függetlenül attól, hogy az illető világnézetileg hova sorolja magát. A beadvány ezután hosszasan elemzi, hogy az ominózus mondatok miért történelemhamisítóak és jogsértőek.

A polgári per fejleményeiről természetesen beszámolunk. Persze, ismerve az „érzékenyített” magyar bírók és bíróságok „érzékenységét” a magyarságot érő sérelmekre (lásd: például ezt a hasonló ügyben született tavaly októberi ítéletüket), hatalmas illúzióink nincsenek… Ám a remény hal meg utoljára.

A magyarság kultúrharca terén kifejtett munkásságára tekintettel Szakács Árpád újságíró kapta meg a Lovas István Társaság (LIT) által létrehozott Lovas István Sajtódíjat 2019. november 21-én a Szent Margit Gimnázium dísztermében rendezett nagyszabású ünnepségen.

A díjazott kőkemény beszédben adott körképet a nyomasztó liberális túlsúlyról a kultúra minden területén és a magyarság által a túlélés, megmaradás érdekében megvívandó kultúrharc feladatairól.

A rendezvényen a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében méltattam Lovas István bátor munkásságát, felidézte a képviseletében az őt támadó balliberálisok elleni jogi csatákat, illetve ismertettem a Lovas István Társaság (www.lovasistvan.hu) céljait, a támogatás lehetőségeit és csatlakozás feltételeit.

Megtisztelő volt számomra, hogy Pistát négy peres eljárásban is képviselhettem ezzel védve, támogatva őt igazságharcaiban.

Lovas István bátor, hatalmas tudású, kitartó és igazságszerető munkássága mindannyiunknak nagyon hiányzik. Fontos, hogy az ő szellemisége és kérlelhetetlen nemzeti elkötelezettsége a hazai sajtóéletben tovább éljen. Ezért hoztuk létre a Lovas István Társaságot és alapítottuk meg a Lovas István Sajtódíjat, amelyet most adunk át először.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat szoros együttműködést valósít meg a Lovas István Társasággal, erről fontos bejelentést tettem az eseményen, erről egy másik felvételen beszélek (Tégy a magyargyűlölet ellen !  – akció)

A Lovas István Társaság kezdeményezését is támogattam, magam is tag vagyok, illetve az alapítás jogi dokumentumait ügyvédi irodám készítette pro bono alapon, a bejegyzési eljárásban is én jártam el.

A rendezvényen dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője bejelentette a "Tégy a magyargyűlölet ellen!" akció megindítását:

"Ennek lényege, hogy arra kérjük a Lovas István Társaság és Nemzeti Jogvédő Szolgálat szimpatizánsait és minden felelősen gondolkodó, tettre kész magyar embert, hogy kísérjék figyelemmel a hazai és külföldi sajtó, illetve közélet magyarsággal kapcsolatos megnyilvánulásait.

Ha pedig a magyar nemzet méltóságát súlyosan sértő, gyalázkodó írást, megszólalást észlelnek, jelentsék be haladéktalanul a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak (njsz@nemzetijogvedo.hu) a forrás megjelölésével.

Ha úgy ítéljük, hogy az Alaptörvény és a Ptk. alapján un. kollektív személyiségi per eséllyel indítható, akkor a jogsértéstől számított 30 napon belül nagyszámú hazafi felperes bevonásával benyújtjuk a keresetet a jogsértés megállapítása, a jogsértő kitétel eltávolítása, a további jogsértésektől való eltiltás, elégtételi közlemény kiadatása és jelentős összegű sérelemdíj iránt.

Ne bántsd a magyart ! Megvédjük a magyar nemzet méltóságát !"

Kiadta: Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) nevében dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető, kelt: Budapest, 2019. szeptember 27.

Idén májusban precedensértékű ítélettel állapította meg a Fővárosi Törvényszék, hogy Tóta W. Árpád publicista a HVG online kiadásában tavaly novemberben közölt, sokak felháborodását kiváltó botrányos cikke megsértette a magyar nemzet méltóságát.

A tárgyalásról Almási Lajos készített tudósítást, amelyben az egyik felperes és jogi képviselője is megszólal.

Október 4-én 9 órakor a HVG fellebbezése miatt a Fővárosi Ítélőtábla dönt az ügyben másodfokon. Ha az ítélet jogerőre emelkedik, akkor ezt követően minden ilyen jellegű magyargyalázásért súlyos árat kell fizessen a felelős sajtószerv, illetve közéleti szereplő.

A hazai nyomozó hatóságok kritikájával és hazánk EU általi megregulázásának vágyával foglalkozó cikk “büdös magyar migránsok” és “magyar banditák” fordulatokkal gyalázta a magyarságot. Mindezért az elsőfokú ítélet szerint köteles a kiadó a gyalázkodó kitételeket eltávolítani a "Magyar ember nem lop, csak kalandozik” cikkből, megkövetést tartalmazó közleményt kiadni, továbbá a két pernyertes felperes részére egyetemlegesen 400 ezer forint sérelemdíjat és 176.400 forint perköltséget megfizetni.

Dégi Zoltán I.r. és Rácz Szabó László II.r. felperesek a Nemzeti Jogvédő Szolgálathoz (NJSZ) fordultak azzal, hogy a cikk szerintük megsértette a magyar nemzet méltóságát és ezért élni kívánnak a kollektív személyiségi perlés új jogintézménye adta lehetőséggel. Képviseletüket a perben dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, az NJSZ ügyvezetője látja el. A keresetet tavaly decemberben terjesztették elő, amelynek az elsőfokú ítélet teljesen egészében helyt adott.

Az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni. Ezt a jogot biztosítja tételesen a Polgári Törvénykönyv 2:54. § (5) bekezdése, amely szerint a közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni.

Az alperes jogi képviselője, dr. Nehéz Posony Márton ügyvéd elismerte a cikkíró általa használt kifejezések sértő jellegét, de azok szerint a vélemény-nyilvánítási szabadság körébe tartoznak. Azzal védekezett, hogy napjaink torz politikai közbeszédének helytelenségére kívánta felhívni a figyelmet a szerző akként, hogy iróniával élve a honfoglaló magyarokra adaptálta a megbélyegző beszédmódot.

A bíróság 2019. május 7-én perfelvételi tárgyalást tartott, majd 2019. május 30-án elsőfokú ítéletet hirdetett. Megállapította, hogy szövegkörnyezettől függ a “büdös magyar migránsok” és a “magyar banditák” kifejezésekben használt szavak értelmezése. Amennyiben egy pejoratív – így a perbeli „büdös” – jelzővel együtt egy egész népre, közösségre használják az eredetileg jogi, vagy politikai tartalommal használt, bevándorlót jelentő „migráns” kifejezést, úgy az is pejoratív, sértő értelmet nyer. A bandita kifejezés abban az esetben sértő, ha nem valamely cselekménnyel összefüggésben, hanem egy egész közösségre használják általánosító, megbélyegző jelleggel. Semmilyen nemzettel, így a magyar nemzettel szemben sem elfogadható a sértő, megbélyegző kifejezések ilyen öncélú használata. A HVG cikke a kormányzattal szembeni kritikájának közlése körében a magyar nemzet méltóságát megsértette, amelynek egésze nem is végzi a kritika tárgyát képező tevékenységet. A cikk címe, témája nem a politikai közbeszéd stílusával foglalkozik, hanem a nyomozó hatóságokkal kapcsolatos kritikával. A sajtó felelőtlenségét eredményezné, ha azért lenne jogszerű bármilyen sértő nyilatkozat, mert az úgymond irónia.

Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye (www.njsz.hu)

A napokban a Legfőbb Ügyészség arról tájékoztatta a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, hogy a Budaházy-Hunnia ügyben született elsőfokú ítéletet övező gyanús körülmények miatt tett feljelentése alapján indul nyomozás ismételt megszüntetése elleni indítványát jelenleg a Központi Nyomozó Ügyészség vizsgálja. Kiderült a nyomozás során, hogy az egyik bíró a tanácselnök bíró hivatali jogviszonyának megszűnését követően felsőbb utasításra belenyúlt az ítéletbe.

Emlékezetes, hogy Budaházy György és 16 társa ellen terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt még a Gyurcsány-Bajnai rendszerben, tíz éve indítottak koncepciós eljárást. Annak ellenére, hogy a képtelen vádak megdőltek a Fővárosi Törvényszék 2016-ban hozott elsőfokú ítélettel összesen 125 év fegyházbüntetést szabott ki, Budaházyra 13 évet. Tavaly áprilisban a Fővárosi Ítélőtábla azonban hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet többszörös súlyos eljárási szabálysértés miatt és új eljárást rendelt el, amely jelenleg is tart és szeptember 4-én folytatódik.

Az elsőfokú ítéletet azonban jelentős késedelemmel véglegesítették és adták ki írásban, a gyanú szerint akkor, amikor már az időközben lemondott tanácselnök bíró megbízatása megszűnt. Felmerült annak gyanúja is, hogy az ítéletet az ügyész előre ismerhette, illetve annak megalkotásában szerepet játszhatott.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) emiatt tett feljelentése kapcsán tavaly februárban nyomozást rendeltek el, amelyet tavaly márciusban teljesen megalapozatlan indoklással megszüntettek. Az NJSZ felülvizsgálati indítványa hatására az ügyészség a nyomozás folytatását rendelte el, amelyet bűncselekmény hiányára való utalással ismét megszüntettek. Ezen határozat hatályon kívül helyezése érdekében terjesztett elő az NJSZ indítványt, ez alapján vizsgálja jelenleg is az ügyet a Központi Nyomozó Ügyészség.

Az újraindult nyomozásban az ügyészség a feljelentés szerinti cselekmények közvetlen érintettjei közül néhány személyt ugyan kihallgatott, (dr. Nyilas Levente bíró, dr. Gimesi Ágnes bíró, büntető-kollégium vezető-helyettes, dr. Fazekas Sándor a Törvényszék akkori elnöke), de a legrelevánsabb személyt, dr. Kenéz Andrea bírót nem, valamint leíróját sem és dr. Prancz Balázs ügyben érintett ügyészt sem. De nem hallgatták ki a Fővárosi Törvényszék büntető kezelő irodájának vezetőjét, továbbá az ítélet iránt érdeklődő, feljelentésben megjelölt vádlottakat és védőket sem.

Mindez érthetetlen attól a szervtől, amelynek a tényállás tisztázása lenne a feladata.

Az NJSZ törvényességi indítványa rámutat arra, hogy a megszüntető határozat viszont megint nem adott megnyugtató választ a feljelentésben megfogalmazott bűncselekmény gyanús jelenségekre.

1. Azt a botrányos tényt, hogy az azóta hatályon kívül helyezett elsőfokú eljárás utolsó tárgyalási etapjának bírósági jegyzőkönyve az ügy ügyészének gépén született, ismételten azzal próbálják elütni, hogy azt az ügyész digitálisan megküldött vádbeszédének fájljából alakíthatták át. Csakhogy ezzel a magyarázattal több baj is van.
Egyrészt miképpen készülhet egy bírósági jegyzőkönyv egy ügyészi iratból? Másrészt ez esetben hol van az a személy, aki ezt az átalakítást megtette? Ilyen személy megnevezésre nem került!
Harmadrészt az ominózus jegyzőkönyv-fájl születésének időpontja nemhogy az ügyészi vádbeszéden, de még az ítélethirdetés időpontján is túl van egy hónappal, ami a határozatban szereplő magyarázatot kizárja. Ráadásul a fájl háttéradatai közt nem szerepel mégcsak egy olyan – az ügyésztől eltérő – másik felhasználó sem, aki mondjuk a fájlt utoljára mentette volna.
Figyelemre méltó, hogy a kétes elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú bíróság is jelezte, hogy a Törvényszék büntető kollégiumi vezetője sem tudta ezt az "anomáliát" megmagyarázni, mikor tájékoztatást kértek tőlük ez ügyben.

2. Szintén elfogadhatatlan érveléssel próbálja az ügyészség megmagyarázni, hogy az elsőfokú ítéletet sem a tanácsvezető bíró utolsó bírósági munkanapján, sem az azt követő hetekben nem tudták az ítélet után érdeklődő vádlottaknak és védőiknek sem átadni, de még csak megmutatni sem.

Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék büntető kollégiumának helyettes vezetője vallomásában állította, hogy a dr. Kenéz Andrea volt tanácsvezető bíró által elkészített és aláírt ítélet eredeti példányát 2017. április 28-án, a bírónő utolsó munkanapján átvette és azt bemutatta a Törvényszék akkori elnökének, dr. Fazekas Sándor bírónak.
Csakhogy ez felveti, hogy ez esetben miért nem tudta ugyanazon napon bemutatni az ítéletet a kezelő irodán megjelenő és az ítéletet látni akaró X. rendű vádlottnak is?
Továbbá így mikor és milyen körülmények között olvasta az ítéletet át és írta alá Kenéz bírónővel együtt a tanács többi tagja?

Különösen érdekes kérdés ez utóbbi annak fényében, hogy a tanács másik bíró tagja, dr. Nyilas Levente Attila vallomása szerint április 28-a után ő még az ítéletben "formai javításokat" végzett és helyesírást javítgatott, amivel nyilván arra próbált magyarázatot adni, hogy mi történt az ítélettel május közepéig.
Csakhogy ez esetben május folyamán a véglegesített ítéletet újra kellett nyomtatni és aláírni, amit dr. Kenéz Andrea már nem tehetett meg, hisz már nem volt bíró.
Továbbá egy ilyen korrektúrázás után miképpen hemzseghetnek az ítélet szövegében az értelmetlen megfogalmazások, összecserélt bekezdések?
Továbbá dr. Gimesi Ágnes soha nem hivatkozott az ítélet kiadását kérőknek arra, hogy azon még „technikai korrekciókat” végez dr. Nyilas Levente Attila bíró, ezért nincs átadható állapotban, miközben ha ez lett volna a valóság, akkor értelemszerűen ezt mondta volna.

Álláspontunk szerint az esemény idején nem volt olyan jogszabályi felhatalmazás, amely a tanácselnök által aláírt és kiadmányozásra felterjesztett ítéletben való utólagos javítást a tanács másik tagja számára lehetővé tenne.

Egy ilyen gyakorlat élesen ellenkezik a törvényes bíróhoz és törvényes eljáráshoz való jog követelményével, mivel egy ilyen utólagos belenyúlás az ítéletbe a bírói ítélkezés tanácselnök által irányított folyamatába való olyan utólagos beavatkozást jelent, amely érdemi változást eredményezhet az ítélet tartalmában.

Ez még akkor sem megengedett, ha esetlegesen technikai jellegűnek, tartalmi elemeket nem érintőnek minősítik a kijavítást (amint ezt dr. Fazekas Sándor tanú nyilatkozta vallomásában), mivel utóbb már nem lehet megállapítani, hogy a tanácselnök bíró által kiadmányozni rendelt, aláírt ítéleten ténylegesen milyen változásokat vezetett át a dr. Nyilas Levente bíró.

A büntetőeljárási szabályok pontosan meghatározzák az ítélet kijavítás rendjét, szigorú garanciákkal övezve. Arra ezt elrendelő végzéssel van mód a javítás tartalmának feltüntetésével, akár hivatalból is, de ennek keretében ha a vádlottat érinti, akkor a védő is élhet fellebbezéssel, részére meg is kell küldeni a kijavítást elrendelő végzést. Jelen ügyben sem elrendelő végzés meghozatalára nem került sor, sem annak védőkkel való közlésére, és a kijavítás tartalma sem került rögzítésre.

Mindezek tisztázása végett egyértelmű, hogy elkerülhetetlen dr. Kenéz Andrea és a többi személy meghallgatása és a számos bizonyíték (vádlotti és védői nyilatkozatok, videó-felvétel) figyelembevétele is, azok összevetése és az ellentmondások feloldása, a tényállás teljes körű tisztázása.

A visszásságok sorát bővíti az is, hogy az ítélet szóbeli indokolásához képest az írásbeli változat több lényeges elem tekintetében tételes érdemi eltéréseket mutat a bűnösségre és büntetés mértékére kihatóan.

Mindezek egyértelműen erősítik azt a gyanút, hogy valójában semmiféle ítélet nem volt a Fővárosi Törvényszék birtokában 2017. április 28-án és azt az elkövetkező hetekben ütötték sebtében össze. Ez minden anomáliára magyarázatot ad.

3. A nemzeti jogvédők indítványa arra is ismét rámutatott, hogy nem vizsgálták azt a felettébb gyanús körülményt, hogy a kb. öt óra időtartamú ítélethirdetés során a jelen levő hallgatóság észlelése szerint az eljáró ügyész nem jegyzetelt semmit (sem papírra, sem a laptopjába), ennek ellenére előre megírt, az akkor hallott ítélet rendelkező részére tételesen reflektáló, mind a 17 vádlottra vonatkozó részletes fellebbezési nyilatkozatot tett úgy, hogy azt felolvasta laptopjából, tehát nem rögtönzött.

Mindez pedig csak úgy történhetett, hogy vagy előre megálmodta az ítélet rendelkező részét minden vádlottra vonatkozóan és ezért volt képes azt előre megírni, vagy – ami viszont bűncselekményt vet fel – előre ismerte az ítélet tartalmát. Utóbbi esetben ráadásul ezt önállóan nem lehet megvalósítani, tehát ez a körülmény felveti az eljáró bírói tanács tagjainak felelősségét is. Arról sem tudunk, hogy az ügyészt és az eljárt bírói tanács tagjait ebben a körben meghallgatták volna, azaz arra rákérdeztek volna, hogy ilyen ítélet kiszivárogtatásról tudnak-e esetlegesen abban közreműködtek-e.

Az ügyészség szerint annyira "szakszerű" volt az ítélethirdetés után azonnal bejelentett fellebbezés, hogy fel sem merülhet, hogy ez azért történhetett, mert tudta előre az ügyész. Miközben éppen ez a körülmény az, ami gyanús és ezt kellett volna kivizsgálni, de ez nem történt meg, az ügyészt láthatóan meg sem hallgatták és a hallgatóság soraiból sem senkit.

Jól érzékelhető mindezekből, hogy az ügyészség a feltételezhető hivatali bűncselekményeket nem derítette fel, ezért ezt a megszüntető határozatot a feljelentő Nemzeti Jogvédő Szolgálat elfogadni nem tudja és további lépések megtételét tervezi az ügyben.

A Budaházy-Hunnia ügy a hazafias közösség egyik kiemelt szívügye és szerintünk mielőbb végre megnyugtató rendezést kell most már nyerjen. A közkegyelem Budaházy György és 16 társa számára továbbra is indokolt. Az amnesztiát már több százezer polgár támogatta petíció aláírással és tucatnyi helyi, illetve megyei önkormányzat által elfogadott „felirati” határozat útján. Akárhogy is alakul a még várhatóan hosszú ideig húzódó eljárás: az amnesztia, a meghurcoltak jóvátétele, továbbá a Budaházyék kálváriájáért felelősök felelősségre vonása az igazságtétel már régóta és sokak által is joggal várt része.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) felelős nemzeti elkötelezettségű jogvédő szervezetként szükségesnek látja, hogy rámutasson néhány fontos, elsődlegesen jogi összefüggésre az MTVA elleni ellenzéki képviselői akciók és az elmúlt napokban lezajlott tüntetések, illetve azok rendőri kezelésével kapcsolatban:

1. Az NJSZ mindig határozottan állást foglal a magyarság érdekében cselekvő személyeket és szervezeteket ért jogtiprások ellen, és lehetőségeihez mérten jogvédelmet nyújt az e körben jogsérelmet szenvedetteknek. Az NJSZ kiáll a törvényes rend, jogállami intézményeink, és nemzeti értékeink mellett, az ezeket érő támadásokat – legyenek azok belülről vagy külföldről történő támadások – elítéli, azok, illetve az önkény ellen lehetséges eszközeivel fellép.
Ezt tette különösen 2002-2010 között, amikor az államhatalmat gyakorlók rendszeresen és súlyosan megsértették az alapvető szabadságjogaikkal élő magyarok jogait, ennek 2006 őszén tapasztalhattuk meg legvéresebb, rendőrterror formájában jelentkező megnyilvánulását.

2. Az ellenzéki pártok által a napokban gerjesztett, több esetben egyes mozzanataiban erőszakos tüntetések és az egyes ellenzéki képviselők által a MTVA székháza elleni akcióit nem tekintjük nemzeti jogvédő eszközökkel támogatandóknak, mivel azok pártérdekeket szolgálnak, illetve az idei országgyűlési választások során kialakult hatalmi erőviszonyok népakaratot önkényesen felülírni kívánó akciók részei. Az alapvető szabadságjogok gyakorlása mindenkit megillet, de azok visszaélésszerű alkalmazása és az egész ország destabilizálására való felhasználása elítélendő.
Különösen visszautasítandó éppen azon ellenzéki politikusok rendőri erőszakra való alaptalan hivatkozása, akiket meghatározó politikai és jogi felelősség terhel a 2010 előtti tömeges rendőri brutalitások miatt. Esetükben megállapítható, hogy ismét erőszakkal, illetve azzal fenyegetve lépnek fel, de ezúttal az állami szerveket nem tudják céljaik szolgálatába állítani. Ismét rámutatunk ebben a körben az elszámoltatásuk szükségességére.

3. A tüntetések biztosítása, kezelése során a rendőrség mértéktartóan, szükségesen és arányosan járt el és annak ellenére, hogy egyes tüntetések során tömegesen került sor a tüntetők részéről a közbiztonság és a rendőri erők elleni bűncselekményt megvalósító cselekményekre. Az irányadó nemzetközi gyakorlat szerint az erőszakos magatartást tanúsítókat elsődlegesen ki kell emelni, és ha az erőszak eszkalálódik, az egész tüntetés elveszti békés jellegét csak akkor oszlatható a tüntetés. Erre lett volna lehetőség egyes esetekben, de ezzel sem élt a rendőrség. Szemben a 2010 előtti időszak rendőri gyakorlatával nem került sor aránytalan és megtorló jellegű támadásokra a rendőrség részéről. Éppen a nemzeti jogvédők munkája és a nemzeti ellenállás tüntetései révén honosodott meg a spontán, előzetes bejelentés nélküli tüntetés lehetősége. De most azoknak, akik ezzel élnek és visszaélnek nem kellett szembesülniük a hatalom fenntartása érdekében bevetett rendőri erőszakkal, önkénnyel és megtorlásokkal.

4. Azon ellenzéki képviselők, akik a közszolgálati televízió és rádió épületébe behatoltak visszaéltek képviselői jogaikkal, mivel túllépve az Országgyűlésről szóló 2012. XXXVI. törvény szerinti jogkörükkel nem információ kérési célzattal léptek be a közmédia épületébe, hanem azért, hogy elérjék saját politikai nyilatkozatuk ismertetését, ezzel a szerkesztési szabadságot súlyosan sértő és veszélyeztető cselekményt követtek el. Ráadásul cselekményeik a közszolgálati szervek rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelmét valósították meg. Nyomozó hatósági feladat annak kivizsgálása, hogy esetükben felmerül-e a hivatali visszaélés, illetve közérdekű üzem működésének megzavarása bűntette. A szolgálatot teljesítő biztonsági erőkről hozzájárulások nélküli felvétel készítés és közzététele, továbbá velük szembeni erőszakos, sértő, becsmérlő magatartás további bűncselekményeket vethet fel.

4. Ugyanakkor a köztelevíziónak és közrádiónak az ellenzéki pártok által megfogalmazott követeléseket közszolgálati feladataikból adódóan ismertetniük kellett volna, mivel a nyilvánosság sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatásához ez hozzátartozott volna.

5. Az ellenzéki tiltakozásokat formailag kiváltó Munka Törvénykönyve módosítás az önkéntes túlmunkáról jogilag nem gyengíti a munkavállalói jogokat, mivel évi százötven óra – kollektív szerződés esetén száz óra – bérpótlék-köteles túlmunka elrendelhetőségét a munkavállaló hozzájárulásához köti. Ugyanakkor indokolt lett volna kormányzati előterjesztéssel élni, a szükséges társadalmi vitát lefolytatni, és munkavállalókat e téren esetlegesen veszélyeztető munkáltatói visszaélésekkel szemben garanciális rendelkezéseket beépíteni és egyúttal indokolt a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése, illetve a napi rendes munkaidőben végzett munkáért járó bérek fenntartható mértékű további növekedése.

Ezúton kívánunk áldott Karácsonyt és boldog új esztendőt minden magyarnak határon innen és túl!

A dr. Bene Gábor és Gonda László által szervezett december 1-ejei tüntetésen készült két fényképen szereplő üzenetek mindent elmondanak…

Gonda László a tüntetésen ismertette a Hunyadi film forgatókönyvével és más, a Nemzeti Filmalappal, és egyes cégekkel kapcsolatos visszaélések miatti feljelentés tervezetét, a feljelentést azóta megtette.

A tüntetésről dr. Deák Sárosi László filmesztéta beszámolóját ajánlom mindenki figyelmébe:

A tervezett Hunyadi film méltatlan forgatókönyvéről szóló elemzését is érdemes elolvasni.

Szerettem volna felszólalásomat közzétenni, de ez eddig nem vezetett eredményre, így mondandóm lényegét az alábbiakban osztom meg.

A beszédem elején megemlékeztem a 100 évvel korábbi számunkra gyászos napról és megerősítettem: Erdély 100 év alatt sem lett románná, a magyar és székely igazság és önrendelkezés elkerülhetetlen!
E körben felidéztem aznap közzétett írásomat: https://www.facebook.com/gaudinagytamas/posts/2141461422573468

Kijelentettem, hogy kultúrharc zajlik hazánkban, ahol a nemzeti hagyományokat, a nemzeti büszkeséget és a hazaszeretetet az öngyűlölet multikulturális, liberális mérgével támadják. Idéztem Orbán Viktor miniszterelnököt, aki maga is erről beszélt nemrég a Magyar Diaszpóra Tanács előtt (https://goo.gl/FQJPB3) kijelentve, hogy azt szeretné, hogy ha az előttünk álló négy évben egy olyan kulturális változás következne be Magyarországon, amely "megerősíti a hazaszeretet kultúráját, és visszaszorítja az öngyűlöletnek a kultúráját."

Egy tisztességes, hazafias szemléletű Hunyadi film kiváló alkalom lenne nemzeti önbecsülésünk megerősítésére, azonban az eddig megismert tények, főleg a hatalmas költségvetésű film készítésére kijelölt személyek és a megismert forgatókönyv erre semmi garanciát nem adnak, sőt Hunyadi János történelmi szerepét eljelentéktelenítő, történelem-hamisító, ellenkező irányú bemutatást vetítik előre. Hunyadi Jánost mellékszereplővé és nevetségessé tennék, aki csak egy órányi cselekmény után jelenne meg a filmben. Kimaradna a filmből Kapisztrán János és az általa, illetve a Hunyadi által vezetett magyarok hősiességének valós bemutatása. Meg kell védeni Hunyadit a méltatlanoktól és a méltatlanságtól.

A haza és az igazság szeretete jegyében most is fel kell lépni a Kádár-Aczél időkből visszamaradt kultúrklikk magyarellenes törekvései ellen, akiknek nincs helye a magyar kulturális élet irányításában. Az elmúlt években a politikai és gazdasági téren jelentős mértékben visszaszerzett nemzeti önrendelkezést a kultúra, oktatás és tudomány területén is érvényesíteni kell. A nemzeti értelmiség nem asszisztálhat az öngyűlölet-pártiak, hazafiasság-ellenesek térnyeréséhez, ugyanúgy bátran fel kell lépjenek, mint azt a szemkilövésekkel szemben tették a nemzeti jogvédők.

Mintha visszaforogna az idő: a napokban lett Széchenyi Akadémia tag a munkásságával a szexuális devianciákat elkötelezetten népszerűsítő Alföldi Róbert és a magát hazánkban saját bevallása szerint a déli határkerítés miatt szörnyen érző Szász János, akit a Hunyadi film rendezésére jelöltek ki. A forgatókönyv pályázattal kapcsolatos eddigi információk pedig még bűncselekmények gyanúját is felvetik, ezért segítséget adunk Gonda Lászlónk a feljelentéséhez.