KÖZLEMÉNY!

április. 17. 2013. 15:15 Nemzeti Jogvédő Hírek

    Csorba Attila felperesnek, – Készenléti Rendőrség alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt, kártérítés iránt a Fővárosi Bíróságon, a Fővárosi Ítélőtáblán és a Kúrián folytatott perében Csorba Attila jogi képviselője, dr. Zétényi Zsolt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke útján jogorvoslatért, megfelelő vagyoni kártérítésért fordult az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszunkat 2013. február 18-án – mert szerinte az emberi méltóság megsértését nem indokoltuk meg, amely állítás alaptalanságát az idézett szövegrésszel kívánjuk bizonyítani – elutasította;

az Emberi Jogok Európai Bírósága kérelmünket 2013. február 12-i ülésén – mert szerinte a nem vagyoni kártérítés  összege megfelelő kárpótlást jelent a károsult valamennyi kárára – utalva a magyar szociális hálóra, elutasította.

Amint ismeretes a 2006. október 23-án, a nemzeti ünnepen rendőri bűncselekmény, maradandó testi fogyatékosságot okozó testi sértés, gumilövedékkel okozott 90 %-os rokkantság (vakság) miatt tapogató életmódra kényszerült, utcai járókelőként áldozattá vált Csorba Attilának nem ítéltek meg a bíróságok vagyoni kártérítést sem egy összegben sem a minimálbérnek megfelelő járadék formájában. Arra hivatkoztak, hogy Csorbának nem volt a bűncselekmény előtt bizonyított jövedelme. Így élete végéig a megítélt ill. peren kívül megkapott összesen tizenötmillió forint nem vagyoni kártérítésből kellene megélnie a teljes rokkantság állapotába juttatott embernek. Amint ismeretes a magyar jog megkülönbözteti az élet elnehezüléséért, viszontagságokért, szenvedésekért, mérhető vagyoni hátrány figyelembevétele nélkül megítélhető nem vagyoni kártérítést a sérelmet szenvedettnél kimutatható vagyoni hátrány megtérítéseként megítélhető vagyoni kártérítéstől.

Alkotmányjogi panaszunk szerint „Az ügyben eljárt bíróságok azzal, hogy Magyarország fegyveres rendvédelmi szervezetének jogsértése, a kérelmezőnek mindennemű munkára és kereső tevékenységre való alkalmatlanná tétele, tapogató életmódra kényszerítése következtében keletkező vagyoni kárát – amely abban mutatkozik meg, hogy létfenntartásáról egész hátralévő életében nem tud gondoskodni, képtelen kereső tevékenységet vállalni, élelmezési, ruházkodási, gyógykezelési, közlekedési, lakásfenntartási és egyéb elemi létfeltételeihez szükséges költségeit viselnie kell anélkül, hogy azok bárhonnan megtérülnének –  nem ítélték meg, vagyoni kártérítési igényét elutasították”,…az Alaptörvény  „II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jog megsértésének orvoslását részben meghiúsították. A meghozott határozatok részben okozóivá váltak azon helyzetnek, amelyben a panaszos a szükséges és lehetséges mértéknél súlyosabban kénytelen elviselni a jogsértés hatásait, következményeit.”

Magas bírói fórumok szerint a munkaképességétől megfosztott, napi megélhetési költségeinek fedezésére képtelen, a teljes keresetvesztést naponta elszenvedő embernek ezen kárai megtérítésére nincsen joga, mert megnyomorítása előtti időben nem volt jogilag értékelhető jövedelme. Ily módon a magyar polgárok közül mindazok, akik munkaerejüket kényszerűen nem bejelentett munkaviszonyban hasznosították vagy hasznosítják kerülhetnének ugyanilyen helyzetbe, éhező nincstelen mivoltukat nem minősítenék az emberi méltóság sérelmének.

Megjegyezzük, hogy a 2006.-évi állami terror legsúlyosabb áldozatának felajánlottak már peren kívül viszonylag elismerhető kárpótlást, ezt Csorba el is fogadta, majd ezt az ajánlatot a Belügyminisztérium érthetetlen módon visszavonta, ellentmondva a 2006-os jogsértések következményeinek peren kívüli rendezéséről szóló jogszabályok szellemének.