Adózzunk tisztelettel azon hősök emléke előtt, akik fegyverrel kényszerítették ki az 1921. dec. 14-16 közötti népszavazást, amelynek révén Sopront és környékét (257 km2, többek között gróf Széchenyi István szülőfaluját, a 100 %-ban magyar Nagycenket) visszaszereztük.

A Rongyos Gárda emlékére szóljon a Kárpátia dala a hősök korabeli képeivel:

A Rongyos Gárda bátor harcosai példamutatóan és eredményesen szegültek szembe a trianoni diktátummal, amely a hazánkat az első világháborúba rántó, sokszázezer magyar katona haláláért felelős Ausztriának ítélt 3 vármegyénkből (Moson, Sopron és Vas) 50 nagyközséget, 270 kisközséget és 3 várost (Ruszt, Kismarton és Sopron).

A Rongyos Gárda létszámhátrányban levő, de hazaszeretettől fűtött harcosai az 1921 augusztus 28-án megindult nyugat-magyarországi felkelés keretében több megnyert csata (pl. ágfalvi csata) eredményeként kiverték a megszálló osztrák csendőröket az Ausztriához csatolt teljes területről. Ezt követte az olasz kormány közvetítésével megszervezett népszavazás, amelyen 65 %-al győztek (Sopronban 77,4 %-al) a magyar hazában való maradás mellett szavazók.

Ha nem lett volna a Rongyos Gárda, amely többbek között egykori katonákból, a Székely Hadosztályban szolgált székelyekből, alföldi parasztemberekből, soproni és selmecbányai egyetemistákból, bosnyák harcosokból, továbbá olyan kiváló katonákból, mint Francia Kiss Mihály, Héjjas Iván, Maderspach Viktor és Prónay Pál állt, ma csak határatlépéssel kereshetnék fel az Ödenburg névre átkeresztelt, “osztrákosított” Sopront, a gróf Széchenyi István sírját és kastélyát is magában foglaló Nagycenket vagy a csodás gyógyvizű Balfot. További részletek.

Példájuk örökérvényű ösztönzést ad arra, hogy nem fogadhatjuk el a trianoni diktátumot és a legreménytelenebb helyzetekben is van esély változtatni a nemzetünket fenyegető sorscsapásokon. Ma már egyre többek számára egyértelmű, hogy az EU diktátumai, a háttérhatalmak és csatlósaik ellen is harcolnunk kell a magyar igazság és önrendelkezés megvédése, érvényesítése érdekében.

Honfitársi köszöntéssel:

dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (njsz.hu) ügyvezetője

A d1 Tv "Ne legyen áldozat" c. mostani műsorában (2020.05.14.) dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője folytatja az etnikai jellegű bűnözés hazánkat is nyomasztó problémájának elemzését, különös tekintettel a sokszor saját soraiból kikerülő elkövetők cselekményeitől is sújtott cigányságra és az Európába települt bevándorlókra.

Tabukérdés-e az etnikai bűnözés? Kik és miért tagadják a jelenséget? Qui prodest?

kiadta: Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) nevében dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető,

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) megdöbbenéssel értesült az erdélyi úzvölgyi magyar katonatemetőben június 6-án történt román agresszióról, etnikai feszültségkeltést célzó politikailag motivált akcióról. A békés székely és magyar megemlékezőket, valamint a két világháború magyar hőseinek nyughelyeként szolgáló székelyföldi temetőt ért agresszív, és a román hatóságok által meg nem akadályozott román támadás, illetve a temető erőszakos elfoglalása, a magyar hősök nyughelyének meggyalázása többszörösen súlyosan jogsértő, kegyeletsértő és bűncselekmények sorát valósította meg.

Kérünk minden Erdélyben működő magyar jogvédő szervezetet, hogy az ügyben lépjenek fel bizonyítékokkal alátámasztott feljelentésekkel a román bűnüldöző hatóságoknál az elkövetők felelősségre vonása érdekében és a sértettek jogvédelmét lássák el, mivel a román támadók nemcsak a rendvédelmi erőkkel szemben alkalmaztak erőszakot, de kövekkel, zászlórudakkal és falécekkel támadtak a temetőt védő székelyekre és magyarokra és megrongálták a kerítést, a bejáratot, illetve egyes fejfákat.

A kegyeletsértő, erőszakos román támadás, illetve a román betonkeresztek magyar katonák sírjai fölé történt törvénytelen elhelyezése nemcsak egy temető ellen, hanem a jogfosztottságban élő erdélyi magyar és székely közösségek ellen is irányultak, súlyosan megsértette nemzeti és kegyeleti érzéseiket, a vonatkozó nemzetközi jogi és nemzeti közösségek jogait garantáló normákat. Ez az agresszió arra is utal, hogy 99 évvel a trianoni diktátum után még mindig zajlik az elnyomás és a beolvasztás román politikája Erdélyben: sokadszor söpörték le a székely autonómia javaslatot, a közösségi jelképek használóit üldözik, önrendelkezéspárti magyar mozgalmárokat politikai koncepciós perben ítélnek el és tartanak önkényesen fogva (Beke István és Szőcs Zoltán), az állami fenntartású önálló magyar felsőoktatás létrejöttét akadályozzák, a nyelvhasználati jogokat korlátozzák, és mindennapi gyakorlat az erdélyi magyarokat és székelyeket érő hátrányos megkülönböztetés, jogfosztás és jogkorlátozás.

A magyar-román hadisíregyezmény szerint a felek kölcsönösen biztosítják az egymás területén található hadisírok és háborús emlékművek megőrzését és a háborús elesettek örök nyugalomhoz való jogát, beleértve azt is, hogy nem engedik meg a hadisírok és a háborús emlékművek közvetlen közelében olyan építmények és létesítmények elhelyezését, amelyek nem összeegyeztethetők az adott hely méltóságával. (94/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet 2. § (1) bek). Ezt hazánk a román hadisírok kapcsán megfelelően biztosítja, ennek kell az Úzvölgyében is érvényt szerezni a magyar sírok tekintetében.

Elfogadhatatlannak tartjuk ezért, hogy a román védelmi minisztérium kezelésbe akarja a székely Csíkszentmártonhoz tartozó temetőt, amely utat nyithat a kegyeletsértés legalizálására. Ehelyett az eredeti állapot helyreállítására és a temető mostani székely gazdatelepülésének kezelésében való megtartására van szükség.

Az NJSZ tiltakozását fejezi ki a történtek miatt, egyúttal támogatásáról biztosít minden olyan törekvést, amely az úzvölgyi magyar katonatemető eredeti állapotának visszaállítására, a felelősök felelősségre vonására és az erdélyi magyar-székely közösség egyéni és közösségi jogainak kiteljesítésére, régóta megtagadott önrendelkezésének kivívására, illetve jogfosztások, jogkorlátozások, hátrányos megkülönböztetések, politikai foglyok bebörtönzésének megszüntetésére irányul.

Szerencsésen hazatértünk izgalmakban bővelkedő kárpátaljai jogvédő, monitorozó utunkról! Hálásan köszönjük a sok biztatást a barátoknak. Köszönöm az ukrán hatóságoknak, hogy elképesztően aljas, tényszerűen hazug indokkal 5 évre kitiltottak az országból – így ugyanis lényegesen nagyobb volt az érdeklődés küldetésünk iránt, mint enélkül lett volna. A ki nem tiltott jogvédő társaim az eredeti terveknek megfelelően végigcsinálták a programot, a lakossági fórumokat pedig videokonferencia segítségével oldottuk meg. Az itt elhangzott előadásokat és felszólalásokat, valamint a Kárpátalján készült, az állapotokat tükröző dokumentumfilmeket folyamatosan közöljük. Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk alapelve és gyakorlata, hogy a különböző elszakított területeken dolgozó jogász és jogvédő kollegák folyamatosan megosztják egymással tapasztalataikat. Most is ez történt: a „betiltott” lakossági fórumok mindegyikén felszólalt Dr. Menyhárt Gabriella erdélyi ügyvéd és Polgár Hajnalka felvidéki jogvédő. Saját szakmai és emberi tapasztalataikat osztották meg a helyiekkel, és – egyebek mellett – arra biztatták Kárpátalját: jogvédelemre és harcos jogvédőkre van szükség! Ezúton is kérjük és várjuk kárpátaljai jogász illetve jogvédő kollegák jelentkezését a Nemzeti Jogvédő Szolgálat soraiba. Delegációnk tagja volt Czigány Imre, az Európai Bizottság nyugalmazott tisztviselője. Ő felszólalásában arra mutatott rá: Ukrajna immár az Európai Unió társult állama. Az európai normák, így az emberi jogok – s a nemzeti közösségek jogai – megsértésével szemben most kell fellépni, mivel ha Ukrajna továbbhalad a csatlakozási folyamatban, akkor az a látszat keletkezik, hogy az ilyen jogtiprások megengedhetőek és toleráltak az Unió részéről. Kérem, hogy ezt az anyagot is minél többen osszák meg, hogy bebizonyítsuk az ukrán hatóságoknak, – és minden, az elszakított magyarokat elnyomni és megfélemlíteni próbáló hatóságnak -, hogy nem lehet „leckét adni”, és eltaposni a jogvédelmet és a magyarok emberi méltóságát.