Az Ügyvédi Kamara szerint nem követett el fegyelmi vétséget dr. Gaudi-Nagy Tamás azzal, hogy a Budaházy-Hunnia ügyben hozott ítéletet justizmordnak nevezte

(Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye, 2022. október 9., www.njsz.hu)

A Budapesti Ügyvédi Kamara Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottságának Fegyelmi Tanácsa 2022. október 3-án hozott határozatával megszüntette a fegyelmi eljárást dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjével szemben, megállapítva azt, hogy nem követett el fegyelmi vétséget a nemzeti jogvédő azzal, hogy 2022. március 16-án a Budaházy-Hunnia ügy ítélethirdetése során a bírói ítélettel kapcsolatban a hallgatóság soraiból a következőket közölte:

„Ez egy hatalmas justizmord volt bíró úr, ezért még felelni fog!”

(A pestsracok.hu videós tudósítása és interjúja dr. Gaudi-Nagy Tamással a kamarai döntésről és a kegyelmi megoldásért síkra szálló neves nemzeti civil értelmiségiekből álló „Budaházy Bizottság az igazságtételért” megalakulásáról itt látható)

Dr. Ignácz György, a Fővárosi Törvényszék bírója a Budaházy-Hunnia ügy megismételt eljárásában eljáró bíró két hónappal a kegyetlen és jogtalan ítéletét követően (17 vádlottal szemben 2007-2008 közötti cselekmények kapcsán terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt összesen 117 év szabadságvesztést szabott ki, többek között Budaházy György I. rendű vádlottra 17 évet és a 17 vádlottra összesen 30 millió forint összegű bűnügyi költséget) követően kezdeményezte a Fővárosi Törvényszék Bűnügyi Kollégiuma vezetőjénél azt, hogy kezdeményezzen fegyelmi felelősségre vonási eljárást dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéddel szemben a tárgyaláson közölt véleménye miatt.

A bíró megkeresését a bírósági kollégiumvezető „fegyelmi eljárás megfontolása végett” továbbította a Budapesti Ügyvédi Kamarának. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke un. előzetes vizsgálatot rendelt el, amelynek során az eljárás alá vont nemzeti jogvédő 12 oldalas védekező iratot terjesztett elő és kérte az eljárás megszüntetését fegyelmi vétség hiányában. Ebben többek között előadta, hogy a tárgyalóteremben a terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmény miatt Budaházy és társai ellen indult 13 éve zajló büntetőügyben (közismert nevén Budaházy-Hunnia ügy) a megismételt eljárásban meghozott elsőfokú ítélet kihirdetését célzó tárgyaláson a tárgyalóteremben előzetesen regisztrált hallgatóságként, civil jogvédőként és nem eljáró ügyvédként tartózkodott. A védekezésben azt is előadta, hogy olyan nemzeti jogvédőként vett részt a tárgyaláson, aki kezdettől fogva figyelemmel kísérte ezt a nyomozó hatósági-bírósági visszásságokkal telített ügyet, korábban tanúvallomást is tett és oroszlánrészt vállalt a 2006 őszi állami terror során elkövetett visszaélések, elkövetett emberi jogsértések feltárásában. Tehát nem, mint ügyvéd volt jelen, hanem olyan polgárként, a hallgatóság tagjaként, akit ugyanazon alkotmányos jogok és kötelezettségek illetnek meg, mint bármely más személyt. Védekezésként azt is előadta, hogy a szakma szabályait megszegő, aggályos bírósági ítélettel kapcsolatos vélemény közlése a tárgyalótermi karzatról nem veszélyeztette, de különösen nem súlyosan veszélyeztette az ügyvédi hivatás tekintélyét, ezért fegyelmi szankció alkalmazása indokolatlan. Kifejtette azt is, hogy megnyilvánulását a bíró rendfenntartási intézkedés körében, a tárgyalóteremből való kiutasítással sújtotta, amelynek önként eleget tett. A kétszeres felelősségre vonás tilalmába is ütközne, az, ha a rendfenntartási intézkedést követően a véleményt közlő ügyvéddel szemben vélemény közlése miatt ügyvédi minőségére tekintettel fegyelmi felelősségre vonást alkalmaznának.

A védekezésben arra is utalt, hogy a hatalmas országos felháborodást keltő és szakmai visszásságokkal telített ítéletet követően azért indíthatott a bíró szerinte ellene eljárást, mert több alkalommal nyilvánosan, szakmai alapon bírálta a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjeként a bíró ítélkezési tevékenységét és azt, hogy az ítélet indokolás során olyan stílusban, fölényeskedő, lekezelő, sértő, kioktató hangnemet használt a védelmet ellátó ügyvédek, illetve a vádlottak, továbbá egyes tanúk tekintetében, amely a Bírói Etikai Kódex előírásait sértette.

Különös időbeli egybeesést jelent az is, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nem sokkal a fegyelmi eljárás bírói kezdeményezése előtt, 2022. május 4-ei keltezéssel bocsátotta ki a „Visszásságok a Budaházy-Hunnia ügyben: bírói lassítás hátráltatja a letartóztatások elleni jogorvoslatok felterjesztését és a vádlottak kegyelmi ügyeinek előrehaladását, az ügyészség pedig még súlyosabb büntetést akar” című, ügyészséggel és bírósággal szemben kritikus közleményét. Az eljárás során dr. Ignácz György bíró többször egyértelmű tanújelét adta, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a saját bírói tevékenységét nyilvánosság előtt elemző és kritizáló nemzeti jogvédő megnyilvánulásokat, ezért ennek fényében nem szorul különösebb magyarázatra, hogy két héttel később miért kezdeményezte az NJSZ ügyvezetőjének a fegyelmi felelősségre vonását.

Fontos rámutatni arra, hogy az ügyvédekkel szemben az Ügyvédi Kamara fegyelmi vétségek esetén különböző fegyelmi büntetéseket alkalmazhat, amelyek közül a legsúlyosabb a kizárás büntetés, de ilyen szankció az ügyvédjelölti foglalkoztatástól való eltiltás, kamarai közügyektől való eltiltás, pénzbírság vagy írásbeli megrovás. Ebből látható, hogy dr. Ignácz György bíró alaptalan fegyelmi kezdeményezése nyomán indult fegyelmi eljárásnak nem volt jelentéktelen tétje. Emlékezetes, hogy a bíró egyértelmű tanújelét mutatta a március 16-i ítélethirdetési tárgyaláson elfogultságának és leplezetlen ellenszenvének a Bírói Etikai Kódex szabályainak megsértésére alkalmas, vádlottakkal, védőikkel, illetve az eljárásban egyébként a vádlottak számára mentő bizonyítékot jelentő tanúvallomást tevő dr. Gaudi-Nagy Tamással szembeni kijelentéseivel azon túl, hogy egyébként az ítélet tényállás megalkotása, a bizonyítékok értékelése, a minősítések és a büntetés kiszabás körében sokak véleménye szerint súlyosan és többszörösen megszegte a vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat.

A fegyelmi biztos, dr. Cech András ügyvéd a nemzeti jogvédő védekező nyilatkozata ellenére, indítványozva a fegyelmi eljárás érdemi lefolytatását, teljes mértékben a bíró által előterjesztett tényállásra alapozva álláspontját. Ezt követően nemzeti jogvédő egy újabb alapos eljárási irattal részletesen bemutatta és elemezte a történteket, mellékelte az esetet bemutató videófelvételt. Hangsúlyozottan utalt rá, hogy az Ügyvédi Kamarának védelmeznie szükséges az ügyvédek vélemény-nyilvánítási szabadságát, ugyanis az ügyvédi hivatás méltóságát az sértheti, ha az ügyvédeket ügyvédi tevékenység körén kívül civil életükben, ráadásul közhasznú, pro bono alapon eljárva jogvédő vagy egyéb, nemzetet építő politikai, közéleti tevékenység ellátása során más személyeknél indokolatlanul nagyobb mértékben lennének korlátozva a vélemény-nyilvánítási szabadságukban. Ebben a körben utalt egy olyan ismert európai jogesetre (Ezelin kontra Franciaország), amelyben egy francia ügyvéd esetén keresztül került kimondásra az, hogy az ügyvéd vélemény-nyilvánítása fegyelmi eszközökkel nem szankcionálható.

Rámutatott arra is, hogy fegyelmi vétséget az ügyvédi tevékenységi körén kívül az ügyvéd csak akkor követ el, ha szándékos vagy gondatlan magatartással az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti. Erről jelen esetben nem volt szó, pusztán markáns vélemény-nyilvánításról, amely mentes volt az emberi méltóságot sértő, gyalázkodó jellegtől.

Megtorló célzatú bírói aktivizmusra utal az is, hogy a bíró az eljárást kezdeményező iratában arra hivatkozott – amit a felvétel cáfolt -, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás véleményközlése „az ítélet által kiváltott indulatokat felkorbácsolta és így nagy mértékben hozzájárult a hallgatóság rendbontásához”. A felvétel cáfolta a bíró azon közlését, hogy a biztonsági szolgálat utasításait nem teljesítette a nemzeti jogvédő és ezért kellett a Készenléti Rendőrség fellépését kérni.

Az október 3-ai fegyelmi tárgyaláson a felvétel alapos megtekintése és elemzése, majd az eljárás alá vont nemzeti jogvédő részletes védekező nyilatkozatát követően a fegyelmi biztos megváltoztatta álláspontját és mivel meggyőződött arról, hogy fegyelmi vétség nem valósult meg, maga is az eljárás megszüntetését kérte.

A dr. Pfeifer Tamás ügyvéd által vezetett háromtagú Fegyelmi Tanács határozatával fegyelmi vétség hiányában megszüntette az eljárást. Megállapították, hogy bár a hallgatóság soraiban tartózkodott az eljárás alá vont ügyvéd, nem ügyvédként járt el, azonban az ügyvédi hivatáshoz tartozó személyi minősége fennállt, tehát vizsgálandó volt, hogy az általa kifejtett magatartás az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztette-e.

A kihirdetett határozat indokolása szerint a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjének Budaházy-Hunnia ügyben eljáró bíró ítéletét kritizáló mondata vélemény-nyilvánításnak minősült, az nem volt gyalázkodó, becsmérlő és egyébként sem követett el olyan magatartás, amely miatt magatartása az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztető lett volna. Az NJSZ ügyvezető védekezése és a felvétel megtekintés is meggyőzte az eljáró fegyelmi tanácsot arról, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás cselekménye nem fegyelmi vétség.

Arra is utalt a fegyelmi tanács elnöke indokolásában, hogy nem szerencsés és nem jó irány, ha egy eljáró bíró fegyelmi eljárások kezdeményezésével igyekszik fellépni véleményközlő ügyvédekkel szemben. Arra is utaltak, hogy a véleményközlés miatt a rendfenntartási intézkedést, mint szankciót elszenvedte az eljáró ügyvéd, de ezen túlmenő egyéb hátrányos következménnyel nem sújtható. A nemzeti jogvédő véleményközlése a fegyelmi testület szerint egyébként hivatás rend szerinti közlési módnak megfelelt: bíró úrnak szólítás keretébe illesztve hangzott el az ítélet bírálata. Arra is utalt a megszüntető határozat, hogy az eljárást kezdeményező bíró írásbeli előterjesztése szerinti etikai vétséget (Ügyvédi Etikai Kódex 2.5: „Az ügyvédi tevékenység gyakorlója betartja a közhatalmi eljárások rendjét, és tiszteletben tartja a közhatalmi szervek méltóságát.”) azért nem követhette el az eljárás alá vont ügyvéd, mert az az ügyvéd feladatait meghatározó részben található, tehát egyértelmű, hogy csak a hivatását gyakorló ügyvéd ebbéli minőségben elkövetett magatartását lehet ezen szabály alapján megvizsgálni és esetleg szankcionálni.

Az eljárást megszüntető határozattal szemben a kézbesítést követő 15 napon belül a fegyelmi biztos, illetve az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezhet, mivel azonban a fegyelmi biztos maga is eljárás megszüntetést kért, és az eljárás alá vont ügyvéd indítványának megfelelt a fegyelmi tanács határozata, ezért a határozat lényegében jogerősnek tekinthető.

Megállapítható tehát, hogy csúfos kudarcot szenvedett a Budaházy-Hunnia ügyben megvádoltakkal szembeni ítéletével és elfogultsági megnyilvánulásaival amúgy is kétes színbe került dr. Ignácz György bíró azon kísérlete, hogy fegyelmi felelősségre vonással bosszulja meg a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjének következetes és határozott kritikáit és elítélő véleményét a Budaházy-Hunnia ügyben kifejtett súlyosan aggályos bírói tevékenység miatt.

Az sem zárható ki, hogy az eljárás indításban a már említett körülményeken túl az is szerepet játszhatott, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás, mint tanúként vett részt az eljárásban, aki arról számolt be egyébként szavahihető, hiteles, vádlottakra nézve mentő jellegű vallomásában, hogy 2010 őszén a vád fő koronatanúja vele és Zagyva György Gyula volt országgyűlési képviselőtársával egy találkozón azt közölte, hogy őt lényegében kényszervallatással, meg nem engedett eszközökkel bírták rá arra a nyomozó ügyészség tagjai letartóztatása idején, hogy általuk megkívánt tartalmú vallomásokat tegyen, jegyzőkönyveket írjon alá és előre megkomponált tartalmú, jellegű szemléken vett részt. A tanú elmondása szerint nem volt szó még akkor terrorcselekmény minősítésről. Azt közölte a nemzeti jogvédővel, hogy ő azért írta alá ezeket a terhelő vallomásokat, mert szeretett volna kiszabadulni a letartóztatásból, több gyermeke és gyermekével várandós felesége várta otthon, neki pedig azt helyezték kilátásba, hogy akár a gyermekeit elvehetik tőle és ő pedig 8 évig börtönben maradhat, ha nem működik együtt. A megfélemlített tanú akkor kérte a nemzeti jogvédővel való találkozást, amikor azzal szembesült, hogy terrorváddá alakították a tőle kicsikart vallomásokat és szerette volna azokat visszavonni. Ennek érdekében jogászi segítséget ajánlott figyelmébe dr. Gaudi-Nagy Tamás, amellyel azonban végül a tanú nem élt, nem kizárhatóan ügyészi nyomásgyakorlás miatt.

Ezt követően a Budaházy-Hunnia ügyben az elsőfokú alapeljárásban született meg 2016-ban 125 év szabadságvesztést kiszabó ítélet. Két év múlva a Fővárosi Ítélőtábla ezt az ítélet mind a négy hatályon kívül helyezési ok fennforgása miatt hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, ennek során hozta meg idén március 16-án a 117 évet kiszabó ítéletet a fegyelmit kezdeményező bíró. Drákói ítéletének egyik fő bűnösségi „bizonyítéka” éppen a nemzeti jogvédő említett kényszervallatási körülményekről szóló vallomása által egyébként cáfolt koronatanú amúgy is ellentmondásos, aggályos nyilatkozatai, dacára annak, hogy vallomásának hitelessége többszörösen a feltárt tények és bizonyítékok alapján megdőlt, másrészt pedig az NJSZ ügyvezetőjének vallomása, továbbá Zagyva György Gyula, volt országgyűlési képviselő vallomása fényében terhelő bizonyító erővel nem bírhatott volna.

Ilyen és ehhez hasonló visszásságok jellemzik a Budaházy-Hunnia ügyben született ítéletet, ezért is egyre szélesebb körben fogalmazódik meg az a társadalmi elvárás és akarat, hogy a meghurcolt vádlottak által előterjesztett kegyelmi kérelmeknek megfelelően dr. Novák Katalin köztársasági elnök adjon eljárási kegyelmet mindannyiuk számára, és zárja le ezáltal ezt a gyurcsányi koncepciót beteljesítő és ezáltal gyurcsányi örökséget megtestesítő eljárást. Ezzel a 2006 őszén állami terrort megvalósító, nemzetellenes bukott rendszer egyik utolsó, jogállami elveket súlyosan sértő hídfőállása kerülhetne felszámolásra, ami az igazságtétel egy újabb lépését jelentené.

Az ügy több tucat tisztességes ember életét 13 éve indokolatlanul és értelmetlenül keseríti: összesen 30 gyermeke van a 17 vádlottnak, akik széles körű társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek, hasznos, különböző civil foglalkozással bíró tagjai a társadalomnak, van köztük informatikus, cégvezető, és intézményvezető régész is.

Az eljárási kegyelemmel fel lehetne végre számolni ezt a koncepciós meghurcolási folyamatot, amellyel a gyurcsányi múlt terhétől megszabadulhatna a mostani kormányzat és egyúttal a bíróság is mentesülhetne ettől a tehertételtől, amit egyébként nem kis részben az ügyben eljáró ügyészek és korábban eljáró bírók idéztek elő.

A fegyelmi ügy tanulsága pedig az, hogy az elkötelezett és határozott jogvédő munkát szakmai alapon végző ügyvédeket nem érheti retorzió jogvédő tevékenységük miatt, nem érheti legalábbis ügyvédi kamarai fegyelmi retorzió, még akkor sem, ha tevékenységüket kellemetlennek tartó és emiatt velük szemben megtorlásra vágyó hatósági személyek, bírák eljárást kezdeményeznek. A Budapesti Ügyvédi Kamara eljáró Fegyelmi Tanácsa korrekt bizonyítékát adta annak, hogy az Ügyvédi Kamara nem ad teret az ilyen típusú megtorló célzatú eljárásoknak az ügyvédi kar tagjaival szemben.

Emlékezetes az is, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás NJSZ ügyvezetővel szemben korábban jogvédőként tett vélemény-nyilvánítása kapcsán már több fegyelmi eljárást kezdeményeztek. Az egyik esetben egy védőként bíróhoz címzett, elfogultságot tisztázó kérdés minősült jogszerűnek és alkotmányosnak, másik esetben pedig a 2006 őszi megtorlásokban résztvevő és súlyos hivatali bűncselekménnyel összefüggésbe hozható ügyész nevét hozta nyilvánosságra 9 évvel ezelőtt dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, amiért vele szemben büntetőeljárást és fegyelmi eljárást kezdeményeztek, ezért viszont elmaraszalták: az elsőfokú bíróságtól magasabb pénzbüntetést kapott, mint a 2006 őszi rendőri erőszak egyik hírhedt vezetője, Gergényi Péter.

Az ügynek a Budaházy-Hunnia ügy megítélésére gyakorolt hatása pedig egyértelműen az, hogy egy újabb bizonyíték keletkezett arról, hogy az ügyben eljáró bíró tevékenysége súlyos és megalapozott kritikával illethető, aki még attól sem riadt vissza, hogy a tevékenységét illetően kritikus véleményt megfogalmazó nemzeti jogvédő megbüntetését alaptalanul kezdeményezze.

Ugyanez a szemlélet jelent meg az elsőfokú ítéletben, amellyel szemben ugyan az elítélt vádlottak és védőik fellebbeztek (az ügyészség is, de súlyosbításért), azonban a megállapított tényállás felülvizsgálatának lehetősége a másodfokú eljárásban erősen korlátozott, a felülvizsgálati eljárásban pedig kizárt.

Az a körülmény, hogy a bíró bűncselekmény útján keletkezett, továbbá koholt, illetve súlyosan aggályos bizonyítékokat bűnösséget megalapozó bizonyítékként fogadott el, olyan pályára juttatta ezt az ügyet és olyan mértékben billentette ki az egész eljárást a törvényesség medréből, hogy ezt már csak rendkívüli igazságtétel intézkedéssel, azaz eljárási kegyelmi döntéssel lehet helyreállítani.

E cél érdekében alakult meg 2022. október 2-án a Budaházy Bizottság az Igazságtételért, nemzeti elkötelezettségű, tekintélyes közéleti személyekből és megbecsült hivatást gyakorlók által, akik felismerve a Budaházy-Hunnia ügyben született ítélet mélységes igazságtalanságát és nemzeti érdekeket sértő, káros jellegét rövidesen a hazai nyilvánosság számára is ismertté váló kezdeményezéseket fognak tenni az illetékeseknél a kegyelmi döntés mielőbbi meghozatala érdekében.

Fontos emlékeztetni arra, hogy Budaházy György már fél éve ismét letartóztatásban van, már több mint 3 és fél évet töltött letartóztatásban, közel 3 évet különböző kényszerintézkedések alatt, 1 vádlott-társa szintén letartóztatásban van, további 4 vádlott pedig bűnügyi felügyelet alatt áll, amely életüket és családjaik normális működését súlyosan akadályozza. A többi 11 vádlott feje felett is ott lebeg ennek a drákói és jogtalan ítéletnek a teljes súlya immáron az egész eljárást is ideszámítva több mint 13 éve. Ezért és az igazságszolgáltatás iránti közbizalom visszállítása érdekében szükséges ezen visszásságokkal terhelt büntetőeljárásnak gyors, kegyelmi úton történő lezárása, mivel annak számos jogi, politikai, humanitárius és nemzetstratégiai indoka van.